Mondhatnánk hogy egy banda. Modern szimfonikusok. De valójában pár igen tehetséges zeneszerző akik úgy járnak Mozart és Beethoven nyomdokaiban, hogy közben remélhetőleg romosra keresik magukat.
Abból élnek hogy filmek trailereihez készítenek zenét.
Vagy játékokhoz.
De emberek, hogy ezt milyen magas szinvonalon csinálják...
Tessék:
aki nem hiszi járjon utána:
.
.. nem most kezdődött és ha azt vesszük nem is kell ám feltétlenül minden westernnek újjá születni. De ne vágtassunk előre... A sorozatos westernekről van szó amik nem is haltak meg igazán, talán csak eljutottak a "kihalófélben" határig. Szépen elegyensúlyozgattak ezen a vonalon aztán leporolták ama szépen ívelt Statson kalapjukat és ismét megmutatták hogy ha valakinek( valaminek) akad vér a pucájában azok nem lehetnek mások mint - oh igen - a westernek
tovább->
Ma betévelyegtünk.
Mert ott van , szemben azzal a hellyel ahová dolgozni megyünk.
És hát szóval eldöntöttem hogy játékboltba többet nem megyek, de lehet hogy edzőterembe se.
A Decathlonban ugyanis mindent ki lehetett próbálni. Taposót, bringát, sílécet, görkorit, pingpongot, rollert.... szóval bármit amit csak láttál. És láthatsz sok mindent. Nem hogy nem szól rád senki de az eladók biztattak, hogy hé ezen ültél már? Míg benn voltunk olyan volt mint egy jumbori, srácok keróztak körbe körbe, pinponglasztik pattogása hallatszott, valakik gördeszkával ugráltak... teljesen feldobta az embert.
És tudod mit... a cuccaik meg jók! És ha az embernek 9 és 5 évese van akkor szívesebben költ sportjátékokra mint a többire.
Szóval DECATHLON! Bejött.
Gyerekdolgokról, felnőttdolgokról, játszóterekről, oviról, orvosokról, boltokról, filmekről, sorozatokról, Debrecenről, Nőciről és Tökiről... kíméletlenül