Előrebocsátanám, hogy a felvétel piszokul amatőr. Tömegben álltunk, sötét volt, időnként még Töki is ölbemászott, szóval remeg, zizeg, árnyékos.

De azt hiszem a hangulatot visszaadja :)

Oh olyan szinten nem vagyok most irodalmi hogy szinte szégyellem magam.

Nem is szinte...

Szóval odavok a Nőmért! ÉDes cukornyünyőmünyő volt a csarnokban. Nem volt csiribiri apró könnyed tündérke, sokkal inkább egy eltévedt pingvinkére emlékeztetett :) De imádtam, Főleg azt a büszke, boldog mosolyát ami végig ott feszített az arcán, miközben, egyetlen egyszer sem esett el, és még a gyakorlatot is tudta a többiekkel egyszerre csinálni.

Szóval lészen majd videó, még egyenlőre csak vigyorgok erősen ha rágondolok, mennyire imádnivalóak voltak tegnap este a csarnokban.

És majd meg tetszenek látni( amikor mutatom) hogy mennyire élvezi mind, az összes aki ott van, oktató, néző, gyerek, edző, még a világítósbácsi is.

ez egy ilyen sport :)

Miért nem mehet semmi simán?

Nőci lázas, már két napja. Tegnap még semmije se fájt csak lázas lett, mára viszont köhécsel. Ha szerencsénk van elsőkézből csípte be a H1N1et.

Közben én november 1 óta beadtam 4 azaz összesen négy pályázatot állásra. Az elsőt a UPC-hez, akik megmosolyogtak, és rögtön szoltak, hogy hát nem, köszönik. Egyetértettem. A második már a Belgába ment, rendezvényeket marketingelni, ide felvettek. Négy óra, de több mint a segély, és mégis csak be van jelentve az ember meg minden. Ezen kívül vol tmég 2 hely, ahová beadtam, az egyiket annyira szerettném hogy oda már csak amiatt se vesznek fel, a másikhoz meg úgy voltam úgyse leszek elég jó. Tévedtem.

Felvettek.

És gondolkodás nélkül megadták azt az összeget amit kértem. Ráadásul egy helyen lennék emberemmel, azaz nem kell egymást a város különböző pontjaira el meg vissza furikázni. Ráadásul ez nem szervezéses munka, hanem színtiszta grafika, úgyhogy valamilyen szinten nyugisabb is.

Bólintottam. Hétfőn kellene összeszednem a papirjaimat és benéznem a dokihoz meg elkezdeni bekörözni. Belgáékkal meg beszélni szeretnék, hogy belemennek e hogy este pattogjak nekik amikor a főállásommal már végeztem, vagy vegyünk érzékeny búcsút( tényleg azt mert a héten megismertem őket annyira hogy fájni fog a szívem, értük, de pénz beszél a frászba is.)

Erre Nőci most betegszik le.

Pont most a legrosszabbkor, amikor nem tudok itt maradni vele.

Pont most a legrosszabbkor, amikor éjszaka más se járt a fejemben, mint hogy biztos H1N1. Annó bárányhimlővel is így jártunk nála, mire komolyabban elgondolkoztunk volna, hogy beoltassuk e ellene, már el is kapta. ( remélem tényleg úgy lesz, mint azzal, mert azt nagyon könnyen vettük)

Pont most a legrosszabbkor, mert egyikünk sincs beoltva, ki tudja melyikünk lesz a következő a sorban.

A kori még nagymamám szerelme volt.

Emlékszem kicsi gyerekként néztük a jégtáncosokat, volt olyan akinek szurkoltunk is.

Már majdnem felnőtt voltam mikor barátaim kivittek korizni. Szakadó esőben egy csurom víz jégpályára, úgyhogy zicceres volt esni. Hamar meg is tanultam megállni a lábamon. Hazafelé meg keményre fagyott a gatyám a buszon.

Nőcit már én mérgeztem meg. Kivittem, hogy nézzd érezd, csináld, mert nagyon jó kis móka.

Aztán szeptember óta edzeni járunk.

Feleannyit mint a többiek, mert csak heti egyszer, és mi nem járunk mellette baletra meg ilyenekre. Csak a móka kedvéért és a mozgás miatt van az egész.

De bármilyen kis kacsa is még a jégen a csaj, már jobb nálam, és ha korizunk végtelenül élvezi, hogy már ő tanít engem. Én meg szorgosan bénázok, meg zakózok, hogy még jobban örüljön...

Nem is tudom hol kezdjem.

Pedig hosszú sora van.

A dolog a suliban kezdődött. Talán még szeptember elején, Nőci verekedésbe keveredett. Köpni nyelni nem tudtam, mert Nőci soha senkivel nem keveredett még verekedésbe. Nagy szája van, ez kétségtelen. De verekedni még soha senkivel.

Jó nem voltam ott, bármi megeshet... Nem volt nagyobb baj, úgyhogy elintéztük a dolgot.

Következő eset most sikerült októberben ugyanazzal a gyerekkel. Délután Zoli bácsi azzal fogadott hogy a Dani lendületből rúgott bele Nőcibe a folyosón mert meg volt róla győződve hogy Nőci szánt szándékkal a kezére zárta az ajtót a fiú wcben.

Elmondom még egyszer.

 Daninak a kezére zárta valaki az ajtót a fiú wcben, mire kirontott, végigrohant a folyosón és belerúgott Nőcibe, mert meg volt róla győződve hogy ő volt...Holott egyértelműen a folyosó másik végén kellett keresni hogy belerúghasson.... Zoli bácsi szembesítette velem is. Aznap tudtam meg hogy felmondanak, kb 10 perccel előtte, úgyhogy kb úgy történt előttem minden, mintha víz alatt lettem volna.. de arra emlékszem hogy mikor az édesanyja megkérte ezt a gyereket  hogy legalább így utólag kérjen bocsánatot, még a kis taknyos volt felháborodva, hogy még ŐŐŐŐŐ KÉÉÉÉRJEN BOCSÁNATOT????!!!!!

Nem csináltam semmit. Megsimiztem Nőci buksiját, és megbeszéltük hogy elkerüli. Messzire. Igaz hogy kb 5 négyzetméteren vannak összezárva, de akkor maradjon a másik 4ben, ne menjen a közelébe.

Aztán jött a múlt hét szerda. Nőci hazajött a suliból és panaszkodott hogy Dani beleütött az arcába, ököllel. Ránéztem, bevallom nem láttam semmit, még le is toltam, hogy nem megbeszéltük hogy elkerülöd azt a gyereket? ...  aztán csütörtök este már látszott....aztán péntek reggelre bekékült. De nem gyengén.... Péntek délutánra már szép kocsmai lila folt lett belőle. Most vasárnap van és még mindíg fenn virít a Nőci szeme alatt....

Hát pénteken bementem és kivertem a balhét. Istentelenül benne volt a kezemben egy fergeteges tasli... olyan szemjojózós. Kis taknyos előbb vett észre az osztályajtóban mint Nőci, szerintem sejtette, hogy kapni fog ( ha szemmel lehetne verni, most mindene kékülne ) hagytam főni a lében kicsit aztán mentem Zoli bácsihoz. Megkértem Nőcit hogy vegye le a szemüvegét. A mokesz nem nagyon tűnik fel, mert pont a keret vonalában van. Szemüvegben csak alaposabb megfigyelő veszi észre. Zoli bácsi megdöbbent, hogy mikor történt ez, mondtam hogy mikor.

Közben megérkezett szörnyeteggyerek anyukája is, aki bevallom éppen kapóra jött. nagyon el akartam ugyanis mondani, hogy mit gondolok az olyan emberekről akik ököllel vernek egy szemüveges kislány arcába!!!!!

Remélem szégyelli magát, a fia helyett is! remélem hogy még sokáig fogja is ha eszébe jutok!!!

Kedden szülői értekezlet és sajnos ott tartok hogy fel fogom ezt hozni. Ugyanis nem vagyok nyugodt elengedni a gyerekem az iskolába úgy hogy estére ki tudja hogy beleverték e a szemüveget a szemébe, vagy sem!!!

Nem, félreértés ne essék, nem hibáztatom sem az iskolát sem a tanárokat, 30 véreleven gyerekre figyelni nem egyszerű, főleg szünetben, úgy hogy közben elő kell készülni egy másik órára.

Nem. A gyereket hibáztatom! Meg a szüleit!

Ugyanis közben utánna jártam a kölyöknek és kiderült, hogy már az oviban nevelésibe küldték, mert ugyanezt csinálta, de apu anyu nem vitte el. Ha jól tudom most is elküldte ezuttal az iskola. Nem tudom mennyi esély van rá hogy most el is megy.

Azt viszont tudom, hogy azóta korábban járok a csajért, és napközben remeg a gyomrom, hogy vajon ma mi baja lesz.

Osztálytársak. Nem tudom mit csináljak... nem tudom hogy tudná kikerülni... ráadásul az eljövendő 8 évben.

Tudom váltsunk iskolát. Csak ugye rohadt sokat mentem utánna hogy Nőcinek olyan tanárai legyenek akik neki valók, hogy úgy tanuljon ahogy neki jó ( már olvas egyébként, pedig szeptemberben még a betüket se ismerte, szóval tényleg jól választottunk oktatást ). És bosszant.

De ha kell akár már félévkor átiratom máshová, ha nekem arra nem lesz egyértelmű garancia, hogy ez többet nem fordul elő!