Előrebocsátanám, hogy a felvétel piszokul amatőr. Tömegben álltunk, sötét volt, időnként még Töki is ölbemászott, szóval remeg, zizeg, árnyékos.

De azt hiszem a hangulatot visszaadja :)

A kori még nagymamám szerelme volt.

Emlékszem kicsi gyerekként néztük a jégtáncosokat, volt olyan akinek szurkoltunk is.

Már majdnem felnőtt voltam mikor barátaim kivittek korizni. Szakadó esőben egy csurom víz jégpályára, úgyhogy zicceres volt esni. Hamar meg is tanultam megállni a lábamon. Hazafelé meg keményre fagyott a gatyám a buszon.

Nőcit már én mérgeztem meg. Kivittem, hogy nézzd érezd, csináld, mert nagyon jó kis móka.

Aztán szeptember óta edzeni járunk.

Feleannyit mint a többiek, mert csak heti egyszer, és mi nem járunk mellette baletra meg ilyenekre. Csak a móka kedvéért és a mozgás miatt van az egész.

De bármilyen kis kacsa is még a jégen a csaj, már jobb nálam, és ha korizunk végtelenül élvezi, hogy már ő tanít engem. Én meg szorgosan bénázok, meg zakózok, hogy még jobban örüljön...

Mondtam én hogy a TB ranch idén is akkora élmény volt, hogy

egynél nem állok meg. Tavaj több scrap lett belőle, most  többedik videó.

Mostanában Freevlog állandóan levágja a végét. Pedig van neki...

A dolog ott kezdődött, hogy abban az utolsó néhány napban amikor a szabim előtt összeírtam a dolgaimat ( mit kell még elintéznem, ill mit kell ahhoz elintéznem hogy itthon ne másszon senki az agyamra...) azon törtem a fejem, milyen programot találjak ki a pulyákoknak ami egyrészről lesz akkora élmény, hogy végigélvezzék, és még bele is fáradjanak, másrészről nem kerül tízezrekbe. Mert hát minden napra egy sztand, állatkert, lássuk be annyi na.

Szóval itt jutott eszembe, hogy a baráti társaságunk egyik tagja a reptér egyik egész magas beosztású embere, úgyhogy felhívtam, hogy "Te Gracsi van e kinn valami néznivaló, ha mondjuk kitévejegnék a 2 manómmal. " Őszintén arra gondoltam, hogy lehet e látni rendesen a leszállást felszállást meg ilyeneket de a válasz minden várakozásomat felülmúlta.

- Hát van, mert jönnek is meg mennek is gépek, azt jól látni a kifutón, meg itt vannak a tűzoltók, ott fel lehet mászni a tűzoltóautóra, van itt egy öreg MIG is ami még a koreai háborúból maradt itt, arra is fel lehet mászni, a toronyba is felmehetünk, de ha szerencsénk van akkor benn lessz a mentőhelikopter és az is szabad préda. Miért hányan jönnétek?

Hát innentől, már úgy voltam hogy sokan :) Körbedobtam az infót arról melyik nap megyünk, aztán Dorcika anyukájának hála összegyültünk, nem is kevesen: Ott volt még a bolcsis gondozónéni is, egym meg nem győzte köszöngetni, hogy mennyire jó ötlet volt. De a Dorcika anyuja és a barátnője, is azt mondták, hogy nagyon jó volt az egész, mert a reptér olyna részein voltunk amit még ők sem láttak, pedig ők repültek már, és fognak is, persze ezután már máshogy nézik majd a dolgokat.

Három órás túra, és hihetetlen élmények. Nőci és Martin mentőhelikopterest játszottak, a mentőhelikopterben. valami nagy baleset áldozatait mentették, de olyan hévvel, hogy még a mentős bácsi is beszált, nagy vigyorogva :) A tűzoltó bácsik nem cska hogy abba mentek bele, hogy a tűzoltó autót kiforgassa a kis csapat a héjából, de feladták a törpenépre a sisakokat is, és ment a fotózás ezerrel.

A MIGbe nem száltunk fel, mert már elfoglalták a darazsak, de egyébként is mire odaértünk még mindenki a mentőhelikopter hatása alatt volt, illetve készült a toronyba.

Bevallom nekem a torony tetszett a legjobban. Először is az a látvány minden pénzt megér, másodszor meg a toronyban a vezetőbácsi végig anekdótázott nekünk. Egyszóval tüneményes volt nagyon mindenki. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy végigmehettünk. Borzalmasan jó volt, és még nekünk felnőtteknek is hatalmas élmény.

Készültemesküszöm. Karácsony előtt egy héttel elkezdtünk videózni, megörökítgetni a dolgokat, szenteste is aztán másnap nekiálltam hányni, úgyhogy egy hétig mozdulni sem tudtam, aztán meg melóztam, azóta meg most lett időm először nekiülni, szóval ezért jött csak februárban a karácsonyi videó...

Íme.